Slammed-Szívcsapás
Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen reményvesztetté válik.
Ekkor lép életébe egy fiatalember, aki mindent megváltoztat. Az ország másik végébe költöző Layken megismerkedik új szomszédjával, a huszonegy éves, jóképű Will-lel, aki szenvedélyesen rajong a slam költészet iránt. A fiatalok hamar egymásra találnak, és a lányban újra feléled a remény.
Csakhogy egy megdöbbentő felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Ettől fogva minden találkozás fájdalmassá válik számukra. Meg kell találniuk az egyensúlyt az egymás iránt táplált érzelmek és az őket szétszakítani akaró erők között.
Ekkor lép életébe egy fiatalember, aki mindent megváltoztat. Az ország másik végébe költöző Layken megismerkedik új szomszédjával, a huszonegy éves, jóképű Will-lel, aki szenvedélyesen rajong a slam költészet iránt. A fiatalok hamar egymásra találnak, és a lányban újra feléled a remény.
Csakhogy egy megdöbbentő felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Ettől fogva minden találkozás fájdalmassá válik számukra. Meg kell találniuk az egyensúlyt az egymás iránt táplált érzelmek és az őket szétszakítani akaró erők között.
Egy kis spoiler a könyvből (a kedvenc részem):
Egy nap érkezett ide egy lány. Nem is olyan régen költöztek ide.
Még emlékszem a pillanatra, amikor megláttam őt a kisteherautóban.
Olyan magabiztosnak tűnt! Az a kocsi százszor akkora volt, mint ő,
de hibátlanul leparkolt vele anélkül, hogy segítséget kért volna.
Néztem, ahogy leáll, és a lábát a műszerfalnak támasztja. Mintha
mindennap teherautókat vezetne. Sima ügy. Munkába kellett mennem,
de mire kiértem, Caulder már átszaladt az úton, és kardozni kezdett
a kissráccal, aki akkor szállt ki a kocsiból. Először át akartam kiabálni
hogy visszahívjam, de volt valami abban a lányban, ami odavonzott.
Meg kellett ismerkednem vele. Átmentem hozzájuk, de a lány rám se
hederített. Csak nézte az öccsét, ahogy Caulderrel játszik, de a gondoltai
máshol jártak. Odaálltam a teherautó mellé, és csak bámultam őt.
Amikor rám nézett, a szemében végtelen szomorúság tükröződött.
Annyira szerettem volna tudni, mi jár a fejében! Vajon mitől ennyire
bánatos? Szerettem volna magamhoz ölelni. Amikor kiszállt, és végre
bemutatkoztam neki, minden erőmet össze kellett szedjem, hogy el
tudjam engedni a kezét. Szerettem volna örökké a kezemben tartani,
és megmutatni neki, hogy nincs egyedül. Szerettem volna elmondani
neki, hogy bármilyen terhet is cipel, én segítek.